Sokat segít a dolgon egy számítógép, ha komplex zenéket akar írni az ember. A 90-es években az otthoni stúdiómókusok kedvenc szoftvere a FastTracker volt, mellyel rengeteg mindent meg lehetett oldani, ám igazán stúdióképes zenék mégsem születtek belőle – mindegyikük remasterelésre lett kényszerítve. Az igazi nagyobb programok csak később kerültek elő – többnyire a húzós áruk miatt.
Az Ableton Live 1999-ben került a terítékre. Német program, német precizitással. Az elgondolás rémegyszerű volt: adott egy normál hangszeren játszó előadó, mely szeretne egy alapra rázenélni, miközbe samplingeli saját magát… 8 ütemmel később pedig saját magára improvizál. A performansz így elméletileg megismételhetetlen, de mégis van benne valami változatlanság.
Európában 2001 óra hódít az Ableton Live, míg amerikában csak 2006-ban került a boltok polcaira. Szerves része már a stúdióknak, rengeteg producer használja fő-szekvenszernek és egyre több manapság azon DJ-knek a száma, akik már nem elégszenek meg 2 lemezjátszóval és kihasználják a szoftver adta lehetőségeket. A nonplusultra pedig az, mikor egy producer DJ-zik: saját zenéit sávokra bontva remixel élőben, így kizárt, hogy ugyanaz a szett forogjon éjszakáról éjszakára. Persze mindennek megvan a hátulütője: gondosan elő kell készíteni a forrásanyagot, sokat gyakorolni és mivel Murphy mindig jelen van, a laptop is lefagyhat a pultban. Bár a mai masinák már elég üzembiztosak, 100 alkalomból talán egyszer ha előfordul ez, akkor is csak azért, mert egy kábel kihúzódott a gépből és a Live ezt úgy reagálja le. ☺ Minden nézőpont kérdése.
Van, aki szereti a Live-ot és úgy gondolja, hogy nincs is ennél jobb, más meg úgy gondolja, hogy összepárosítva más szoftverekkel lesz a legjobb kreatív eszköz. Nade honnan jön rá az ember, hogy neki mi a jó? Többnyire onnan, hogy vagy megfigyeli a nagy producereket, mivel hegesztik össze a muzsikát, vagy csak kiszúr magának egy szoftvert, kipróbálja, majd megy tovább. Az Ableton Live is ilyen – vannak dolgok benne, amit lehet imádni, és vannak amikért utálni. Az utóbbit nem is kell részletezni, fényezzük csak az előnyeit ☺
Kis hazánkban 2005 végén született meg a fan-oldal, jórészt abból a buzgóságból, hogy összegyűjtse azon fiatalokat, akik komolyan foglalkoznak a zeneírással és a szoftvert sem hanyagolják el. Másrészt meg hogy létrehozzon egy öngerjesztő klubot, amihez csatlakozni tudnak azok az ifjak, akik valami úton módon, de ki szeretnének törni a magyarországi kiadói béklyóból és külföld felé kacsintgatni. Ez utóbbiban már erősen tudnak segíteni azok a producerek, akiknek van tapasztalatuk ebben.
A szoftverhez természetesen párosítani kell a hardvert is. Az Ableton Live sem áll másként a dologhoz: bármilyen eszközt fel lehet rá programozni, ha támogatja a MIDI-t. Ha az megvan, akkor már csak a funkcióit kell beüzemelni és nosza rajta, mehet a mókuskodás. Ezek az apró információk foglaltak helyet a magyar weboldalon ( www.ableton.hu ) és vonzották be az érdeklődőket és jött az ötlet. Mi lenne ha nem csak virtuálisan, fórumon keresztül menne az eszmecsere, hanem a valóságban is helyet foglalna? A gondolat tett követte és az első meeting 2006 áprilisában létre is jött.
Kis családias hangulatban zajlott le, 4 előadással, melyek érintették a zeneírás alapvető dolgait. Kiállítók is jelen voltak – jórészt M-Audio és KORG eszközökkel, melyeket szabadon lehetett csavargatni, hallgatózni. Akkor már biztos volt, hogy ilyen találkozóra szükség van, mert hasznos és jól összekovácsolja az egyforma érdeklődésű emberkéket. A gondolat ismét tettek sora követte és negyedévenként megrendezésre került, melyen nem csak az emberszám nőtt, hanem a kiállítók sora is. A negyedik találkozón vett részt előadói sorban egy Ableton guru is, Shane54 személyében – hasznos remix, bootleg és mashup trükköket árulva el. Azt hiszem őt lehet annak az embernek mondani, aki a legszélesebb körben alkalmazza a Live-ot. A ZAJDJ pedig timecode alapú kütyükkel vonult ki, sok DJ hitetlen pillantására – bizony az a rendszer már alkalmas volt a realtime scratch-elésre, bárki bármit is mond…
Mindenesetre az „abletonos találkozók“ végérvényesen kivívták maguknak a színteret: szükség van rá, mert sokaknak nyújt hasznos információkat, valamint az első meeting óta sok kezdő és haladó zenész talált egymás szakmai társaságára. Ez egy pozitív dolog manapság, akárhonnan nézzük.
Az utóbbi találkozó statisztikája megjegyzendően elég szépre sikerült: több száz négyzetméteren 4 kiállító és sok millió forintnyi kiállított termék. Kaput nyitott délután 1 órakor és akkorra már a teljesen berendezett placc várta az érdeklődőket. Gyakorlatilag az összes timecode-alapú technika – kipróbálhatóan -, a mostani KORG-termékek újszériás kütyüi, valamint a Yamaha is kihozott egy kisebb diszkóra való hangosítást, a hozzá való DJ-cuccal. A ZAJ/DJ eleddig soha nem látott garmadával vonult ki, kb. 50 nm-en és a sort folytatta a Pákó is. Emberekből sem volt hiány: az előre elkészített pass-okból (150 db) alig maradt néhány és sokan voltak, akik csak betévedtek egy-egy előadásra. Az ajtóban kedves-házias hoszteszlányok fogadták az embert és nyomták kezébe a már szuvenírnek is kötelező pass-t, valamint az egyéb reklámanyagot, amit a kiállítók hoztak magukkal. Elöljáróban annyit lehetett tudni, hogy három előadás hallható/látható, melyek a hangformálásról, a liveact felépítéséről és a Reaktor-Live összekapcsolásáról szólnak. Ez utóbbi csak azért volt érdekes, mert egy detroiti fickó tartotta (Mike Huckaby), akinek a DJ-szettjét még aznap este hallhatta a publikum. Tovább fokozva – erre fickóra még a magyar Music Television is kíváncsi volt – Be my DJ c. adásban lesz majd látható. Ez az oldalág egyébként érdekes, mert a Hairy-brigád szervezte le egy magyarországi fellépésre, és tudni kell továbbá, hogy Mike üzemeltet egy iskolát is a hátrányos helyzetű gyerekeknek, melyben főleg a Native Instruments Reaktort és Ableton Live-ot oktat. Még érdekesebb: a KORG támogatja a Hairy-s fellépéseket (Naga, Beta) és a találkozó ezen részéről a KORG mit sem tudott, a Hairy teljesen külön találta meg a Live-meetinget. Véletlenek márpedig nincsenek…
Ha már a kiállítóknál tartunk, a KORG-nál egész szép stúdiónyi hangszerparkot lehetett kipróbálni: ZERO4 és ZERO8 digitális mixerek, padKONTROL és Electribe, szintik (micro-X, microKontroller) és mindehhez a Genelec középkategóriás stúdióhangfalai. A sarokban elbújt egy Vestax lemezjátszó és egy ZERO4-es társaságában Dj Quick, arcán elégedett mosollyal, miszerint a ZERO4-es crossfadere sem marad el a Vestax hitech mixereitől…
Fordulva 180 fokot, az ember szembe találhatta magát a Pákó standjával: AKAI és Alesis technikával erősítettek. A szintibajnokok egy AKAI Pro MKP49-et próbálhattak ki, kiegészítve az MPD24-el, míg a stúdiómókusok az ALESIS Multimix 16USB20 digitális keverőt kóstolgathatták. Hangforrásként egy ALESIS M1Active hangszórót lehetett fülelni.
A legnagyobb standja a ZAJ/DJ-nek volt, kétség kívül. MixVibes mindenek felett – lehetett a jelszó, hisz főként azt lehetett tekergetni két Reloop lemezjátszó kíséretében. Míg a másik pulton szintén ez volt megfigylhető, más kiépítésben, mely laptopjának a képe egy kivetítőn is helyet foglalt. Külön érdekesség volt a Vestax gyártotta MixVibes kontrollere.
Leghátul volt található a Yamaha-szekció: top- és szubládák szolgáltatták az alapot, melynek tetejét egy Pioneer pult adta: 1000MK3-as lejátszók és DJM800-as keverő.
A találkozó egy része mindig próbál előre mutatni. Kézzelfoghatóan: digitális diszkózás. (Észrevehető, hogy a mai eszközök már nem tudják megkerülni eme csendes forradalmat: mindenhova beépülnek, bakelit- és CD lejátszóba egyaránt… Csak az a kérdés, hogy milyen formában és mennyire grundolják.) Ezen részeket többnyire a kiállítók mutatják be – minden terméket ki lehet próbálni, egy sincs üvegvitrin mögött. M-Audio Torq, Serato Final Scratch, MixVibes DVS vagy akár Traktor, egyre megy – tedd rá a kezed és meglátod a különbséget és a hasznosságát.
A másik része az elméleti dolgok: az előadások tematikája mindig két részre oszlik: egy zeneszerkesztői – ami általában hanghullámok, loopok, groove-ok és egyéb hangok előállításának mikéntjéből áll – és egy DJ/LiveAct. A matinék mennyisége változó – most csak azért volt 3 mindössze, mert az említett detroiti vendég másfél órával készült. Az átlag azért a 30 perc szokott lenni.
Az első előadás 3-kor kezdődik, s rendszerint fórumozók tartják, különböző témákban, melyeket maguk választják meg és csak a fentebb említett dolgokban vannak megkötve. Ettől függetlenül rendkívül színvonalas és hatásos, jól felépített kis esszéket lehet hallani / látni, 30-50 percben. A szervezők pedig biztosra mennek: felvétel készül minden egyes percről és később publikálva vannak a fan-oldalon, tömörített videó formátumban – amit természetesen bárki letölthet és okulhat.
Az előadások közti szünetekben pedig kérdéseket lehet feltenni az előadóknak, ki mit értett vagy nem értett. Ezen a sokadik találkozón már erősen megfigyelhető volt a sok csoportosulás, kvartekázás a fiatalok közt, érezni lehetett a szakmai mivoltát az egybegyűlteknek. Hasznos is az ilyen, kapcsolatépítésre vagy épp komoly üzleti tárgyalásra, esetleg kiállítótól való árengedmény kialkudására ☺

Mindent összevetve, érdekes és hasznos – és még mindig családias – összejövetlen vehetett részt, aki március 22-én ott volt a B7-ben.